Cipőnyi szeretet

Egy nap éppen a kollégámmal beszélgettem, amikor odajött néhány tanítványa hozzá. A beszélgetés közben megakadt az egyik fiú cipőjén a szemem. Láthatóan nem az ő mérete volt. Amikor visszamentek játszani, megkérdez-tem a kollégámtól, hogy miért visel a gyerek négy számmal nagyobb cipőt. Elmondta, hogy nagyon szegények, ekkor egy hang – a Szentléleké – azt mondta belülről, mozdulj! Elindítottam néhány telefont és e-mailt, hogy egy 38-as edzőcipőre len-ne szükség rövid időn belül, mivel két nap múlva indul az osztály kirándulni. Pár óra leforgása alatt több felajánlás is érkezett: egy házaspár elment, és vett neki egy új cipőt, a férjem este el is ment érte. Még haza sem ért, jött az üzenet, hogy van egy keveset használt, márkás szandál. Másnap reggel bevittem az iskolába, és a fiú felpróbálta mindkét lábbelit. A szem-ében Jézust láttam, ahogy szerénységgel mondta, hogy nagyon tetszik neki a cipő is és a szandál is. Megöleltük egymást, és az új cipőben elment testnevelés órára.
Közben további adományok érkeztek. Volt, aki a saját cipőjét ajánlotta fel kölcsönbe, amíg nem adódik más, volt felajánlás másik iskolából, karitásztól, tanítványomtól, plébániai közösségektől, sok minden-kitől. Hatalmas hálát éreztem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien megmozdultak, hogy sikerüljön cipőt szerezni a fiúnak. A szeretet és az összefogás a hegyeket is képes megmozdítani.

Lukács Judit

NEKtár 1. évfolyam 1. szám

További bejegyzések