Képes beszámoló a Plébániai mesetáborról
Mesés percek a Plébánián
Ákos atya jóvoltából évek óta a mesefoglalkozások is színesíthetik Plébániánk Istennek tetsző cselekedeteit. Meséink Istent félő, Istent tisztelő hősei példát mutatnak korunk ifjúságának, mert a mesehősök Istennel való kapcsolata természetes része mindennapjaiknak. A mesékben újra és újra rácsodálkozhattunk Isten tökéletesen megalkotott világára, valamint arra, hogy a Gondviselő velünk van, vigyáz ránk és segít bennünket.
Szeptembertől júniusig tartó mesefoglalkozásainkon a megismert mesék kapcsán elgondolkodtunk azon, mit tehetünk azért, hogy Jézus fénye ragyogja be életünket; hogy ez a fény hogyan tudja megsokszorozni erőnket; hogy mit jelent az igazi barátság; mi a különbség a házunk és otthonunk között; s hogy kik a mi sárkányaink, és hogyan győzhetjük le őket.
Idén negyedik alkalommal szerveztünk mesetábort, melynek fókuszába a talentumokkal való ismerkedést állítottam. A talentum szó jelentheti a nagy értékű pénzegységet és a tehetséget, rátermettséget is. A meséket úgy válogattam össze, hogy a gyermekeknek lehetősége legyen többféle kimagasló képességet megfigyelni – erő, művészi tehetség, szeretet, alkalmazkodás, életigenlés, kitartás, céltudatosság, hit, türelem – majd saját magukban is felfedezni, megtalálni a legértékesebb talentumokat.. Kiinduló alapként a „Talentumokról szóló példabeszéd” (Mt. 25. 14-30.) szolgált. Két mesére (A sah okos lánya, Vas Laci) részletesebben néztünk rá, ezekhez meseösvényt készítettem játékos feladatokkal, mondókákkal, erő és ügyességi próbákkal. Mesefoglalkozás formájában, interaktív meséléssel ismerték meg a gyerekek „A len” és a „Varázsecset” c. meséket. A szerdai napon Elek apó kútjához látogattunk, itt is meséltem, ezzel csatlakoztunk a „Mesék éjszakája” programhoz. Ezután betértünk a Mesemúzeumba, ahol a meseösvényt követve megleshettük a griffmadár fészkét, boszorkányfőzeteket szagolhattunk, faodúban keresgéltünk, sárkánnyal vívtunk s mindez olyan jól sikerült, hogy királyi méltóságot nyertünk. A tábor másik délelőttjén Ambrus Ferenc lovardájába látogattunk, ahol lovakkal való kapcsolódás mellett elmeséltem a „Hogyan lett a huszárnak lova?” c. mesét. Ambrus úr megmutatta a gyerekeknek csodálatos gazdaságát, gyönyörű állatait, ami hatalmas élményt adott a városi nebulóknak. Ezúton is köszönjük szíves vendéglátását. Az utolsó napot kirándulással töltöttük. A Budai-hegyekben, a Mária -szurdokban jártunk, s az itt elmondott mese szép keretet adott a hét lelkiségének, hiszen „A Boldogasszony bohóca” c. mesében gyönyörűen megfogalmazódik egy talentum, ami mindnyájunkban benne van: a szívből és szeretetből való adományozás képessége.
A gyermekek egész héten át gyűjtötték a talentumokat, amiket színes kövekre ők maguk írtak rá filctollal, s az első napon megkapott tarisznyájukba tették.
Mi a legszebb a világon? – hangzik el a kérdés „A sah okos lánya” c. mesében. Választ is kapunk rá: „A világon az a legszebb, ami kedves a szívnek.”
Azt hiszem, a táborban töltött közös idő is kedves volt a szívünknek, s a sok talentum, amit a mesehősökben és magunkban felfedeztünk, életre szóló útmutatás adott.
Köszönjük Ákos atyának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a plébániát, és lelki vezetőként irányított bennünket Isten útján a tábor ideje alatt is.
Budapest, 2023. augusztus
Geráné Onódy Tünde
foglalkozásvezető
Film a mesetáborról:
