Miért nehéz? Mert bőrszínünk, kultúránk és vallásunk szerint is különbözünk és ezért sokszor bizalmatlanul, félelemmel tekintünk egymásra, pedig Jézus eljövetele óta Isten közöttünk lakik és egyformán szeret mindannyiunkat. Egy tapasztalat arról szólt hogy pl. amikor adakozunk vagy egyéb szeretet tett során a jócselekedeten kívül teljesen befogadjuk-e a másik személyt, kialakul-e egy személyesebb kapcsolat illetve szeretet. Más tapasztalat az iskolák közötti gyümölcsöző és egyre jobban érlelődő közösségek közötti kapcsolatról szólt, aminek eredménye egy kirándulás volt és később csocsó és foci stb. ajándékozásra került sor. És ez immár egy folyamat, nincs vége, a kapcsolat élő és közvetlen. Más tapasztalat az évek óta már szinte családias szomszédi segítésről szólt, De befogadhatjuk a közvetlen környezetünkben élőket is, munkahelyen vagy egy konferencián, ahol észre vesszük hogy valakinek rosszul esett hogy sürgették előadása befejezését és egy beszélgetéssel ezt feloldhattuk vagy akár az utcán ismeretlenekkel. És persze a jelen nagy problémája is felmerült, a menekültek özöne és az ezzel való szembesülés. És bár különböző szempontok és érzések merültek fel, ez úgy érzem nem okozott egyet nem értést közöttünk. Marika előkereste az internetről Chiara egy korábbi ehhez az igéhez kapcsolódó elmélkedését és felolvasta nekünk Ezután szünetet tartottunk és a terülj asztalkám mellett finom falatokat fogyasztottunk.
Ezt követően a legfiatalabb testvérünk felolvasta a júniusi életigét: „Éljetek békében egymással” ami szerves folytatása az előző havi életigének. Az idő közben jócskán elmúlt. Zárásul imádkoztunk és elindultunk hazafelé. Júliusban (7-én) van egy meghívásunk másik testvérünkhöz, jó lenne ha nyáron is tudnánk találkozni. Szeretettel
Egyik nap a gyermekemet kísértük az óvodába. Elég sok mindent gondoltam elintézni azon a délelőttön. Szép idő volt, ezért biciklivel mentünk. Amikor a biciklit kitoltuk a tároló helyre, láttuk, hogy kisfiam egy csoporttársának anyukája a csoport kertjét gondozza. Eszembe jutott a havi életige, gyorsan elengedtem az elintézni valókat. Miután bekísértük a kisfiamat, kislányommal maradtunk segíteni az anyukának. Persze nem volt egyszerű, mert a kislányom nem sokáig bírta a kertészkedést, nagyon csábította a sok izgalmas csúszda, hinta. Elég sűrűn kellett szaladnom, amikor a mérleghintázni szeretett volna, akkor a kertész bácsi odament hozzá. Nagyon nehezen beszél és nehéz érteni is. Kertész: „Segít kertészkedni, én szívesen vigyázok és játszok a kislánnyal” Különleges érzés volt, hogy különlegesen tudtam szeretet adni és viszont kapni is.